A Miskolci Bartók Plusz Operafesztivál 2013 keretében a fesztivált szervező Miskolci Operafesztivál Nonprofit Kft. felállította a legrövidebb, Magyarországon bemutatott opera előadásával a magyar operaelőadások negatív időtartam-rekordját. A gálaesten nyilvános előadásra került szabályos opera-bemutatóként az olasz zeneszerző, Girolamo Deraco: Taci című produkciója, amelynek hossza az szerző tempóutasítása alapján (88-as tempó) csupán 8 másodperc. Az opera a gálaest során egymás után 17-szer került előadásra, különböző felfogásokban.
Milyen rekordot állított fel vagy döntött meg?
A legrövidebb opera és a legtöbbször egy este alatt előadott teljes opera rekordja
Hol?
Miskolcon, a Miskolci Nemzeti Színházban
Mikor?
2013. június 23-án 19 órakor
Ki?
A Miskolci Operafesztivál Nonprofit Kft., Girolamo Deraco zeneszerző, a Miskolci Szimfonikus Zenekar, Cser Ádám karmester és Rőser Orsolya Hajnalka operaénekes
Részletek:
Az előadás, illetve maga az opera rendelkezett azokkal az ismérvekkel, amelynek alapján egy zeneművet operának lehet minősíteni és a bemutató során betartották azokat a formai szabályokat is, amelyek szükséges kellékei egy teremben zajló zenei előadás operaelőadássá nyilváníthatóságának. A pontos időtartam mérést színpadtechnikai eszközökkel és számítógépes programmal oldották meg. Ez egy századmásodperces pontosságú, szoftver alapú stopperóra volt, amit nagy teljesítményű projektor segítségével a színpad mögé, az opera fóliára, jól láthatóan vetítettek ki.
Kerényi Miklós Gábor szakértő, az Operettszínház főigazgatója az opera definíciójára az alábbi meghatározást adta: „Az opera olyan színházi jellegű előadásra szánt mű, amely hangszerek, hangeffektusok, valamint az emberi énekhang megjelenésén keresztül ér el drámailag értelmezhető hatást. Egy opera megítélhetőségénél nem lehet szempont semmilyen időtartami korlát.” A definíció szerint az operának tehát 4 konjunktív feltétele volt:
– színházi előadásra szánt mű
– emberi énekhang megjelenik (zeneileg értelmezhető és hallható emberi hangkibocsátás)
– hangszer és/vagy hangeffektus van benne
– drámai hatást gyakorol a közönségre (Közönség: A szerzőtől és az előadóktól személyükben független hallgatóság)
Az opera a karmesteri leütéssel vette kezdetét, azaz az első hang megszólalásakor indult és a karmesteri leintéssel ért véget. A mű időtartama tehát a művet indító karmesteri mozdulat végétől a művet leintő karmesteri mozdulat végéig mérendő, a műbe az előadótér utózengési ideje már nem számítot bele.
A rekordkísérlet meghatározta azt a legrövidebb időtartamot, amely alatt képes egy mű a drámailag értelmezhető hatást a közönségre kifejteni. Ez a legrövidebb időtartam 8 másodperc, amely alatt Girolamo Deraco: Taci című produkciója a szerző utasításai szerint előadandó. A műről a szerző így nyilatkozott:
„Girolamo Deraco: Taci (Hallgass): Minimalista operadráma énekhangra és zenekarra
Meg lehet-e komponálni a zenetörténelem legrövidebb operáját egy “abszolút zenei gesztussal”?
A karmester intése (kifejezés és mozdulat, amelyet az olasz opera zenei történetének egészében használnak és végletekig kihasználnak) kinek szól vajon? Egy személynek? Egy gondolatnak? Egy érzésnek? A közönségnek? Saját magunknak?
A legemberibb kifejezési mód, amely az embert a saját “most”-jában mutatja meg, és amely elkerülhetetlenül egy intuícióvá válik a perc töredékében, egy lélegzetvétel, melyet körbe ölel az üres tér, az a tér, amiből a lélegzetvétel táplálkozik. Olyan ez, mint egy pillanatnyi reflektorfény. Ahogyan Szent Ágoston írja: “…a megérzés (a jelen) egy múlt idő (emlékezet) és egy jövő idő (a végtelen eljövendő) közé van zárva, egyik sem létezik igazán, ez teszi azt, hogy a pillanat-töredék magába zárhatja az érzést, és élettel telivé, élményszerűvé teszi azt. Objektíven szubjektív ez és ebből következően találjuk meg az opera kifejezőeszközeiben a kollektív élményt, ami a múltat idéző zenei utalások és a jövő utáni vágyakozás közé van zárva. Egy ráébredés, hogy a „most”-ban vagyunk, mindenki figyelme egyre irányul, a színházra, az univerzumra.
Vagyis olyan ez, mint egy tükör érintetlen felülete, ami maga a közönség, egy unicum, majd a cselekmény azt hirtelen felemészti, egy olyan mozdulat, ami a legkisebb időbeni részletként kinyitja az operát a számtalan lehetséges térnek, melyet a közönség belső világa foglal magába. Az emberi objektivitás szubjektívvá válik, megtörik, mint a tükör.
Mindezt, ha bezárjuk egyetlen mozdulatba a zenekar játékától a mozgásig, a színházig, akkor megteremtődik az alkalom, hogy maximális koncepciót hozhassunk ki a lehető legkisebb tér-drámából. A cím, ami maga a libretto, zene, cselekmény, minden egyben. Ez a minimáldráma. Egy spirális alakzat, ami magát forgatja, fejlődik hangzó kusza módokon. Végtelenné és egyetemessé válik. Egy vízió. A Csend Színháza.”
A szerző értelmezésében a mű hossza, a lehetőleg pontosan 8 másodperc a végtelenséget jelképezi, hiszen a 90 fokkal elforgatott 8 számjegy a végtelen jele. Az előadás során az operában közreműködők ezen szerzői elképzelés közvetítésére törekedtek.
A délelőtti próba során Girolamo Deraco jelenlétében Aczél András műsorvezető 12 óra 30 perckor adta meg a zenekar és az énekes számára az instrukcióit. Elmondta, hogy a művet a szerző eredeti elképzelései szerint, egyszer, lehetőleg pontosan 8 másodperc alatt adják majd elő, ezt követően még 16 alkalommal, más-más felfogásban is bemutatják. Az első nyolcas széria összefüggő parafrázisa a műnek, a további nyolc változat pedig önálló átértelmezése az operának. A próba során többször előadták a művet, amelynek során ellenőrizték az időmérés módszertanát. Az időmérés egy Windows 7 operációs rendszer alatt futó, Sony Vegas 11.0 video szerkesztő szoftver időkód-kijelző moduljával történt, a szoftver időszámlálóját Kriston Szabolcs ügyelő, időmérő tanú indította a színpadtechnika részét képező SONY VAIO márkájú laptopon az „enter” billentyű megfelelő pillanatban történő lenyomásával és a mű végén ugyanígy állította meg az időmérést. Tekintettel a mérés módszertanából következő, az emberi reakcióidőből származó hibára, a mérés legfeljebb 0,1 másodperc pontosságú volt.
A gálaestre 17 óra 45 perckor nyitották meg a nézőteret, 18 óra 07 perckor az Ostrom Opera került színre, majd ezt követte, 19 óra után a rekord tárgyát képező mű előadása. 19 óra 05 perckor Aczél András lépett a színpadra, aki ismertette a közönséggel a művet és a rekordkísérlet lefolyását. Elmondta, hogy a következő néhány percben a mű eredeti szerzői felfogásban egyszer, a parafrázisaiban 2×8 alkalommal, egymás után, összefüggéseiben kerül előadásra. Ezalatt a zenekar és a közreműködők elfoglalták helyüket a színpadon és Aczél András ismertette a szerző üzenetét a darabbal kapcsolatban. 19 óra 16 perckor Cser Ádám karmester a pulpitusra lépett és leütésével megindította az első művet, ekkor a számítógépen elindult az időmérés, majd a leintő mozdulattal egy időpillanatban leállították az órát. A további 16 előadás alatt ugyanígy történt a mű időmérése. Az előadás-sorozat 19 óra 30 perckor, a 17 változat elhangzásával rendben befejeződött. A 7,6 és 8,6 másodperc közötti (átlagosan 8,1+/- 0,5 sec) idővel Girolamo Deraco zeneszerző, az előadást szervező Miskolci Operafesztivál Nonprofit Kft. és az előadásban résztvevő művészek felállították a legrövidebb, Magyarországon bemutatott opera előadás időtartam rekordját, egyben az egy este alatt a legtöbbször, 17-szer teljes egészében bemutatott opera mennyiségi rekordját is.